Nagyon szégyellem magam, kedves olvasó, de megtettem. Ráadásul több mint ötven ember előtt. Persze nem premier plánban, de a tény attól még tény. Mentségemre legyen szólva, Tamara egyfolytában rajtam lógott (rendben, lusta is voltam), a hőség miatt két liternyi kólát is bevedeltem, plusz legyünk…

Magamba szívom a nyár utolsó napjának aranysárga illatát, amelyben még nyoma sincs az ősznek. A délután ragyogó, nincs tikkasztó meleg, szerencsére egyetlen felhő sem gomolyog közel se távol a látóhatáron – holott az elmúlt hetekben egymást érték a zivatarok, még jégeső is tombolt egyszer, alaposan…

– Hűha – ez Nóri első reakciója, amikor meglátja a vadonatúj tetkómat a karomon. Nagy fekete sárkány, szétnyíló szárnyakkal. Szerintem is eléggé menő. Eddig is tudtam, de megerősítette. A csodálkozásától még nagyobb büszkeség tölt el. Megfeszítem a karomat. Erre a szörny még félelmetesebbnek…