A vérvörös függönyökön neonfények cikáztak, ahogy azok széthasadtak.

A zene harsogott.

A fiatal, egyedi frizurájú, természetellenesen fehér fogú műsorvezető ruhája mindig az adott divathóborthoz alkalmazkodott. Fütyülés, tapsrivalgás fogadta, azonban kezének egy apró mozdulatára a nézőtéri zajongás elcsendesedett, majd a szájához emelte a mikrofont. Kiáltásától szinte megremegtek a reflektorok.

            –  Jóóóó estét kívánok a kedves nézőknek, ez itt újra a „Megrágottak és kiköpöttek”, az önök kedvenc esti programja. Itt Görény Gábor, az önök mindig jóképű műsorvezetője, aki újra tréfákkal és viccekkel fogja majd bearanyozni az estjüket felhőtlen szórakozásuk – illetve a nézettségi mutatók – kedvéért. Pillantsuk meg mai ellenállhatatlan kínálatunkat! – mutatott a színpad végére, mire újabb függöny gördült fel.

            A szinte teljesen meztelen playmate kecses karlendítéssel mutatott rá a vászonra.

            – Íme egy férfi, akinek az a legfőbb vágya, hogy megtanuljon repülni. Utána egy házaspár következik egy szokatlan szexuális fétissel! Rögtön utána megtudhatjuk, hogy végződött Lilla-pilla mellplasztikája! FAKE-a reppje után rövid összeállítást mutatunk be az önök által beküldött tréfás balesetekről! De mindezek előtt köszöntsük nagy tapssal a mai sztárvendégünket, pontosabban annak rokonát, – egy pillanatra a kezében lévő műsorfüzetre pillantott – vagyis annak feleségét, aki a nevében átveheti a Darwin-díjat! Üdvözöljék fergeteges tapssal Emesét!

Dobok kíséretében kinyílt a színpad mellett egy ajtó. A füst mögül először senki sem lépett ki, majd tétova másodpercek után egy fekete ruhás asszony jelent meg. A nő remegett, arcát könnyek áztatták. Görény Gábor széles, 32 fogas vigyorral nyújtotta feléje a kezét, azonban Emese nem reagált.

            – Birtokunkba jutott egy biztonsági kamera felvétele, amely megörökítette az utókornak Elemér életművét. Lássuk most azt a videofelvételt, amely alapján Emese férje megnyerte ezt a díjat!

           A hatalmas vásznon egy vasútállomás látszott. A peronon egy szakállas férfi állt, aki a karórájára pillantott, majd lehajolt a mellette lévő aktatáska után. A férfi szemébe szökő kifejezéstelenség a roham miatt jól látható volt. A teste hirtelen, minden előzmény nélkül megmerevedett, majd a befutó vonat csikorgó kerekei alá esett, akár egy súlyos, magatehetetlen zsák, amelynek a varrását felszakította a mozdony, szerteszórva annak rózsaszín tartalmát. A felvétel leállt, majd lassítva újra megmutatta a jelenetet.

            Görény Gábor kezét vihogástól elvörösödő arcához tette. A nézőközönséggel szemben a szövegdobozokon felvillant a „Nevetés” szó.

            – Ezúttal a vonat NEM késett! Ilyen sem sűrűn fordul elő! Kérek egy nagy tapsot Elemérnek, a Darwin-díj eheti nyertesének! – törölte le a szája széléről a nyálat a műsorvezető, miközben újra Emese felé fordult, majd kiszabadítva a görcsös csomókból az ujjait, kezet fogott vele. – Gratulálok a Darwin-díjhoz[1]!

          A nézőközönség nevetett, Emese egyre csak sírt.

          Az asszony lehajolt, lekapta magáról a cipőjét, és a tűsarkával Görény Gábor mellkasára célzott.

          Átdöfte a szívét. 

         Görénynek kigúvadt a szeme a döbbenettől. Hörgött valamit, de a mikrofonon keresztül sem lehetett hallani, mert a közönség egy emberként felállt, tapsolni és fütyülni kezdett őszintén és önfeledten, Emeséből pedig kitört a jajveszékelés…

[1] A Darwin-díj egy olyan kitüntetés, amelyet azoknak az elhunyt embereknek ítélhetnek meg, akik valamilyen banális módon vesztik el életüket, általában ügyetlenség miatt. A nevét onnan kapta, hogy ezek az emberek Charles Darwin a természetes kiválasztódásról szóló híres elmélete értelmében „szívességet tesznek” az emberiségnek azzal, hogy nem örökítik tovább ostobaságukat utódaikra.