Amikor felébredek, mintha még mindig álmodnék. Meg kell csípnem magam, mert nem akarom elhinni – tényleg ő fekszik mellettem az ágyban! A gyomromban pillangók táncolnak, miközben végigsimítom a karján végighúzódó nonfiguratív tetoválást. Beleborzongok az érintésbe. Ha megválaszthatná az ember a halála pillanatát öröklétté dermesztve az utolsó érzését, most szeretném megállítani az időt. Nem akarom, hogy véget érjen ez a tökéletes reggel! A korai napfényben esetlennek és ártatlannak tűnik, holott a pár órával ezelőtti szeretkezésünk nem erről tanúskodott. Szeretkezésünk? Belebizsereg minden porcikám, ahogy visszaidézem másnapos kótyagosságomban az érintését, ahogy szétnyitotta a combjaimat és…

            A gondolatmenetemet a szobatársnőm zavarja meg, aki matat a bejárati ajtó túloldalán. Kiver a víz. Azt mondta, Robinál, a csoporttársánál tölti az estét, hogy együtt készülhessenek fel a ma reggeli zárthelyire. A kulcsot a zárban hagytam, így szerencsémre nem tud azonnal belépni a helyiségbe. Nem akarok neki magyarázkodni. Valószínűleg a fejemhez vágna egy csomó mindent. Felelőtlennek tartana. Nem tudja, mennyire szeretem őt! Erika nagyon türelmetlen, félek, nem csak Alexet, hanem az egész kollégiumot felriasztja. Amikor az asztalon heverő négylevelű lóherés medálra pillantok, rádöbbenek, okkal dörömböl az ajtón.

            – Itthon vagy, Tina?

            Magamra kapom a hálóköpenyt, majd a kabala után nyúlok. Nem is értem, hogyan hagyhatta a szobában tegnap. Nélküle soha nem vág neki egy dolgozatnak sem, mert mániákusan hisz a mágikus erejében. Abba a tudatba kapaszkodom, siet, és nem jön beljebb, ha a kezébe adom.

            Közben megcsillan Alex szeme. Rámeredek, miközben a bejárat felé szédelgek. Vajon mióta lehet ébren? Tettette idáig az alvást? Apró mosolya arról árulkodik, jól szórakozik rajtam, de nem szólal meg – hál’ Istennek!

            Amikor ajtót nyitok, a szobatársnőm nagyon feldúlt. Zihál, az arcára tapadó hajcsimbókok alapján feltételezem, futva tette meg Robitól a kollégiumig vezető utat. A tanulás miatt valószínűleg nem is aludt az elmúlt huszonnégy órában. Karikás tekintete ide-oda cikázik az arcomon, miközben nevetséges módon az egész testemmel próbálom elállni az útját – bár aligha állíthatná meg az én ötven kilóm az ő egy mázsás súlyát. A nyakán kidudorodó erek arról árulkodnak, hogy mindjárt elveszti a fejét, de lenyugszik, amikor végre észreveszi a kezemben lévő medált.

            – Gondolatolvasó vagy! Majdnem megfeledkeztem róla. Már indulni készültem a vizsgára, amikor az eszembe jutott. Gondolhatod, megállt bennem az ütő, amikor észrevettem, hogy nincs Robi asztalán. – Kitépi a kezemből a tárgyat.

            Erika matematika szakra jár. Egész héten a zárthelyire készült. A rosszullét kerülgeti az izgalom miatt. Szívesen öntenék belé pár bátorító szót, de minden energiámat leköti a saját szorongásom leküzdése, mert a tarkómon érzem Alex tekintetét. Azon imádkozom, hogy a szobatársam minél előbb hátat fordítson, és hagyjon magamra még két órára, amíg összetakarítok. Vajon érzi a szobából kiáramló szex szagát? Rettegek, hogy a lélegzetem is elárul, ezért némán meredek a fújtató Erikára, aki a Matematika Tanszék hírhedt docenséről tart kiselőadást annak ellenére, hogy elvileg egy fél óra múlva már a teremben kellene lennie.

            Már elfordítja a törzsét, már majdnem magunkra hagy, amikor mögém pillant. Egy másodperc alatt történik az egész. Tehetetlen vagyok. Erika úgy csörtet be a szobába, mint egy tank, hogy felvegye azt a deriválás táblázatot, amelyet félúton véletlenül lesodortam az asztaláról, azonban a mozdulata félbemarad, amint megpillantja az ágyon terpeszkedő Alexet. Legszívesebben a föld alá süllyednék. A szobatársam zavarba jön, szinte fuldoklik a tokáiban.

            – Ez meg mit keres itt?

            – Késő volt már, és itt aludt – bukik ki belőlem egy szánalmas hazugság, pedig kár lenne tagadnom, a szerteszét dobált ruháink nem erről árulkodnak, ráadásul Alex szinte teljesen meztelen.

            A szobatársnőm annyira megdöbben, hogy még a jegyzetet is elfelejti felvenni a földről. Látványosan kirángat a szobából a folyosóra.

            – Erőszakoskodott veled?

            – Nem, dehogy!

            – Akkor leitatott?

            Tagadhatatlan, jól felöntöttem a garatra előző este, de nem kellett bíztatnia. Nem az alkohol miatt feküdtem le vele. Valljam be Erikának, hogy teljesen belezúgtam Alexbe, amikor az egyetemi tehetségkutatón megláttam gitározni a bandájával? Avassam be, hogy már hetek óta levelezünk egymással Facebookon? A tegnapi szeretkezés spontán jött. Véletlenül találkoztunk egy éjszakai bisztróban. Már átkozom magam, hiszen ő is felajánlotta az albérletét, de én azzal a bizonyossággal mondtam ellent, hogy a szobatársamat a zárthelyi miatt úgysem fogom látni legalább délig. Hülye voltam! Erikát egy szál hálóköpenyben nem akarom ezzel untatni, mégis bűntudat fog el. Ezután hogy fog tudni odakoncentrálni a vizsgájára? Most biztosan csalódott bennem. Lehet, új szobatársnő után fog nézni?

            Miután felvilágosítom, hogy nem drogoztam, az arcára kiül a nyilvánvaló végkövetkeztetés.

            – Te beléhabarodtál!

            Hevesen kalapál a szívem. Először magamnak is tagadni akartam a dolgot, de hiábavalónak találtam egy idő után. Az érzéseket nem lehet megmásítani vagy eltörölni. A heves tagadásroham után most minden szó megreked bennem. Érzem, az arcom is elvörösödik, és olyan meztelenné válok a néma igazságtól, mint tegnap Alex karjaiban.

            Erika befejezi a faggatózást. Ez rosszabb mindennél. Sarkon fordul, rohan a buszhoz – lehet, most nem segít rajta a talizmán.

            Amikor visszalépek a szobába, Alex még mindig ugyanabban a pózban ül az ágyon és hosszan méricskél a tekintetével.

            – Úgy tűnik, nem igazán vagyok szimpatikus a számára.

            Egy kicsit megbántottnak érzem a hangját. Legszívesebben odabújnák hozzá, átölelném, de még mindig reszketek a feszültségtől. Helyette ő lép elém. Megemeli az egyik ujjával az állam és mélyen a szemembe néz. Teljesen megbabonáz. A hangjától egy egész hangyasereg fut végig a gerincemen.

            – Ami megtörtént, az megtörtént! Élvezted?

            – Igen – mosolyodom el.

            Sírhatnékom van. Nem volt ilyen jó eddig egy fiúval sem.

            – Akkor pláne nincs okod a bűntudatra.

            Bólintok, bár nem vagyok meggyőződve róla.

            Alex a fürdőszoba felé lép.

            – Letussolok, ha nem baj.

            – Nyugodtan.

            – Használhatom a samponod? Tetszik az illata.

            – Persze.

            Egy ideig áll az ajtóban, mire újra megszólal.

            Minden szava elbódít. Talán igaza van Erikának. Alex maga a drog számomra.

            – Akár együtt is tusolhatnánk. Nem gondolod? – Közben leveti a bugyiját.

            – Akár… – Az ágyra dobom a hálóköpenyt. Már úgy is mindegy. A szív kérlelhetetlen játékos. Mindig ő győz.