Ágota alól majdnem kicsúszott a szék, amikor meglátta a Szerencsejáték Zrt. internetes oldalán a számokat.

Huszonegy, harminckettő, negyvennégy, ötvenhat, nyolcvankettő.

Az ájulás határán egyensúlyozott, a szíve úgy kalapált, mintha egy Maratont futott volna le. Meg kellett csípnie magát, hogy felébredjen ebből a valószerűtlen álomból. Egy mély levegő után behunyta a szemét, tíztől visszaszámolt magában, de amikor újra a képernyőre meredt, az egyre élesedő pixelek változatlanul ugyanazt az öt számot mutatták.

Huszonegy, harminckettő, negyvennégy, ötvenhat, nyolcvankettő.

– Édes Istenem!

Amikor délelőtt kilépett a lottózóból, bűntudata volt, mert sokkal hasznosabb dologra is el tudta volna költeni azt a kétszázötven forintot – például egy kiló kenyérre –, de most ez a pillanatnyi gyengesége vált élete legjobb és legfantasztikusabb cselekedetévé. Az ő számait húzták ki!

– Nyertem! – fordult könnybe lábadt szemmel Buksi, a keverék kutya felé.

Az állat lihegve oldalra döntötte nagy fejét, mintha értené az örömét.

Ágota előtt felrémlett a mesés nyeremény. A lottózóban görbe számok és betűk hirdették a több mint egy milliárd forintot. Elszédült a gondolattól. Csak most kezdett eljutni az agyáig az igazi, csontig ható felismerés: egy varázsütésre megoldódik valamennyi problémája, háromszázhatvan fokos fordulatot vesz az élete, soha nem lesznek anyagi gondjai, vehet egy saját lakást, autót, körbe utazhatja a világot.

Mi is a pontos összeg?

Lejjebb akarta görgetni a weboldalt, de lerepülő cipők jellegzetes, koppanó hangja hallatszódott a szomszédos szobából, majd egy savanyú szellentés kíséretében belépett a férje. A varázslat megtört. Vissza kellett térnie a fellegekből. Verejtékes ujjával bezárta a böngészőt, miközben Buksi hátra csapott füllel, apró morgást hallatva az asztal alá bújt.

Feri semmiképp sem tudhatja meg! – harsogta egy hang a fejében. Félt, hogy a férfi meglátta az internetes tartalmat, esetleg az izgatottságát, az azonban kótyagosan oldalra révedt, miközben ledobta magáról a verejtékszagú nadrágot is. Alig látott néhány méternél tovább az orránál, mert seggrészegre itta magát az ivócimboráival, akik a műszak után szintén a pohárba fojtották valamennyi gyötrő gondolatukat. Ágota a szomszéd asszonyoktól hallotta, hogy a legtöbbjük a hazaérkezéskor egyből öntudatlanságba zuhant a reggeli másnaposságig, Feri azonban ilyenkor előszeretettel vette pellengérre őt, gyakran verekedett is.

Ágota mindig valamilyen átlátszó és nevetséges magyarázatot adott az arcán virító foltokról, amit az ismerősei megértő, keserű mosollyal nyugtáztak. Balesetek előfordulnak! Alighanem azért nem hánytorgatták a dolgot, mert az utca valamennyi férfija nevelte otthon az engedetlen feleségét, de azok legalább olyan diszkréten tették ezt, hogy ne hagyjanak szemmel látható nyomokat rajtuk. Ágotánál szerencsétlenebbül csak a sarkon élő fiatal lány járt, aki leesett a lépcsőről, és eltörte a kezét.

– Nem hallasz, bazd meg? – hörögte a férfi mögötte.

Ágota még mindig a sokk hatása alatt állt. Amikor Feri elsötétült arcába bámult, összeszorult a gyomra. A férje utálta megismételni a mondandóját, ezért mosolyt erőltetve bólintott egyet – persze –, holott nem is jutott el a tudatáig a kérdés.

– Megsütötte a Nap a fejed, vagy mi? Azt kérdeztem, mi volt a vacsora?

– Paprikás krumpli.

Feri fintorgott.

– Múlt héten is az volt. Látszik, hogy anyád tanított főzni!

Ágota belemart az ajkába. Majdnem őrültséget csinált, mert kishíján kicsúszott a száján egy visszavágás. Lenyelte a kéretlen szavakat, és nekilátott megmelegíteni az ételt.

Eközben a férje leült az asztalhoz. Kopogott a villával a fán. A nő idegeire ment ez a hang, de ismét türtőztette magát. Ismerte ezt a rituálét. Felhívás keringőre. Ha szóvá teszi, akkor beleugrik a szokásos esti játszmák egyikébe, amelyekből soha nem került ki győztesen. A fogait szívva letette a férfi elé a gőzölgő paprikás krumplit.

Feri belemártotta a kanalat az ételbe, és túrni kezdte. Egy nagy adagot halmozott fel, majd a padlóra potyogtatta. A krumpli placcsanva elkenődött a kövön, egyenesen Buksi orra előtt. Az állat nem mozdult, csak ide-oda forgatta a szemét hol az ételre, hol Ágotára, akinek a földbe gyökerezett a lába.

– Látod? A kutyának sem kell!

A férfi lendített egyet, mire az ebéd többi része is a padlóra ömlött. A tányér hangja robbanássá vált a csendben.

Ágota nem mert Ferire nézni, aki ökölbe szorította a kezét. A férje nem emelte fel a hangját, ami még rosszabbat sejtetett.

– Erre a szarra pocsékoltad a keresetemet ahelyett, hogy valami ehető ételt csinálnál?

– Ha nem innád el, többre telne.

Valóban kimondta? Először maga sem akarta elhinni. De megtette!

Feri felpattant a székről. Részegen is meglepően ruganyosan mozgott, egy szempillantás alatt előtte termett. Úgy magasodott Ágotával szemben, mint egy óriás. Bár a nő felkészült a fájdalomra, az mégis parázsló virágként bontotta ki a szirmait az arcán, amikor elcsattant rajta az első pofon. Ágota majdnem nekivágódott a konyhapultnak, azonban megdelejezte az izmait, megőrizte a tartását; sőt, kiegyenesedett, és egyenesen a férfi arcába bámult. Ekkor a düh mellett egy röpke pillanatig keresztülfutott valami más is Feri szemén. Talán meglepettség? Ha az is volt, nem tartott sokáig, mert újra a magasba lendítette nagy lapáttenyerét, és mérgének valamennyi erejével újra lesújtott rá.

A kutya felvakkantott, amikor Ágota a földre zuhant. Az asszony arra gondolt, talán megúszta volna a második pofont, ha már az imént meghajol a gravitáció előtt. Melegség áradt szét a szeme alatt. Az ütés olyan erős volt, hogy felszakította a bőrét. Attól tartott, hogy az engedetlensége miatt egy rúgást is kap az oldalába, ezért összehúzta magát, Feri azonban kegyesnek bizonyult.

A férfi visszazuhant a székbe. Ágota a kín ködén át látta, hogy mosolyog, már-már nevet. Nem értette, mi szórakoztatja ennyire; aztán tudatosult benne, nem a vére csorgott végig az arcán, hanem a földre hajított paprikás krumplinak a pépje, amibe beleesett. A megalázottságát növelte, hogy a kutya nyüszítve odasompolygott elé, és nyalogatni kezdte az arcáról a lét. Feri jóízűen felkacagott a látványtól.

– Te mindig megcsinálod a cirkuszt! Nézz magadra!

Nézz magadra!

Nem akart!

Nem hitte, hogy lehet fokozni ezt a helyzetet, azonban belépett a tizenhárom éves fia a konyhába. Ágota nem nézett fel rá, de megismerte a lépteit. Az ő csendje kegyetlenebb volt, mint a férje krákogó nevetése, aki időközben cigarettára gyújtott.

– Mit gondolsz, anyád helyet cseréljen estére Buksival?

Lacika nem válaszolt, talán csak bólintott egyet, ezzel megadva apjának a várva várt választ. Ő is ismerte a rendet, akár csak a kutya. Feri mindenkit alaposan megnevelt a házban. Lacikát előszeretettel nevezte agyalágyultnak, mert rendszeresen rossz jegyeket hozott haza az iskolából. Nem hiába, anyádra ütöttél! – harsogta. Ágota részben egyet értett ezzel, ha a tehetetlen beletörődést lehet bolondságnak nevezni. Ugyanabban a szorító cipőben jártak, mégsem vetették le.

Miközben Ágota hallgatta a fia szuszogását, a fejében cikáztak a gondolatok. Miért kell ilyet látnia egy gyereknek? Vajon mi jár a fejében? Szánalom? Esetleg örül, hogy ezúttal nem ő van az apja terítékén? Hallotta a megkönnyebbült sóhaját is, amikor Feri arra utasította, hogy menjen vissza a szobájába. Neki legalább megadatott az a szerencse, hogy egyedül maradjon, az asszony viszont sehova se vonulhatott el, amikor a férje befejezte a munkát.

Tizenöt évvel ezelőtt máshogy képzelte el a jövőjét. Feri olyan volt a szemében, akár egy lovag – csupán a fehér paripa hiányzott alóla. Nem csak halálig tartó szerelmet ígért neki, hanem egy új életet. A szavait tettekkel is igazolta. Kiszabadította őt abból a terrorból, amiben az apja tartotta. Álmatlan éjszakái alatt, miközben hallotta maga mellett a férje horkolását, amit meg-megtört egy-egy recsegő szellentés, azokra a gazdag kiváltságos emberekre gondolt, akik a televízióból mosolyogtak vissza rá, dúskálva pénzben, jóban, rajongásban. Egyesek örömre, mások szenvedésre születtek. Ő valószínűleg az utóbbira, mert hiába került ki az apja karmaiból, cseverből vederbe került.

Egy másik helyre képzelte magát, egy olyanra, ahol soha többé nem verik és alázzák meg. Ez a hely most közelebb állt hozzá, mint bármikor. Abba a gondolatba kapaszkodott, hogy már csak egy-két napot kell kibírnia ebben a pokolban, mert a menetjegye az asztalon hever, amivel elutazhat a Paradicsomba. Nem kell mást tennie, csak…

A gyomrából hányás liftezett fel, amikor a mozdulatlan levegőt megtörte Feri kíváncsi és egyben számonkérő bömbölése.

– Mi a fasz ez az asztalon?

Ágota felkelt, és a szobába tántorgott, azzal sem törődve, hogy letörölje arcáról az étel zsíros foltjait.

– Semmi! – vágta rá elkeseredetten.

– Valóban? Egy kurva lottószelvénynek tűnik!

A nő az ajtófélfának támaszkodott. A látványtól, hogy a hurkás ujjak közt fehérlik szabadságának kulcsa, jobban megszédült, mint a pofontól.

– Hányas találat?

Ágota próbálta nemtörődömmé tenni a hangját, de akkora gombóc dagadt a torkában, hogy muszáj volt nyelnie, különben megfullad.

– Nincs találat.

Feri feszült teste elernyedt. Letörölte az izzadtságot a homlokáról, majd újra a bizonylatot fürkészte.

– Egy sem?

Ágota megrázta a fejét. Abban bízott, hogy elkerüli a vihar, de amikor a férfi feléje fordult, a ravasz és kíméletlen mosoly igazolta a legszörnyűbb balsejtelmét: ismét egy játékban asszisztál. A cigaretta füstje úgy lengte körbe Ferit, mintha a poklot lélegezte volna ki, miközben az égő csikket a szelvény egyik sarkához tartotta. A törékeny papírlap széle megpörkölődött a vörös végen.

Ágota hebegett-habogott, miközben a férje nyeglén megrándította a vállát.

– Akkor ez értéktelen. Szemétbe való.

 A nő füle zúgott. Feri oldalra döntött fejéből, gúnyos kérdéséből jött rá, hogy az ajka ismét önkéntelen szóra nyílt.

– Mit mondtál?

– Kérlek, ne…

A férfi ábrázata megváltozott. Az öröm múló ráncokat vájt az arcára, mert a szája szinte azonnal dühödt vicsorgásba torzult.

– Te hazug kurva! Majdnem elégettem miattad! Mikor akartad elmondani? Vagy el sem akartad?

Ágota gerincén hangyasereg futott végig, amikor a férje fölvette a földön heverő nadrágot, és kihúzta belőle a szíjat. Az úgy hatott a kezében, akár egy ostor. A nő szeme könnybe lábadt – nem a félelemtől, hanem a csalódottságtól, mert a férfi a szabad kezével a szelvényt az alsóneműjébe gyűrte. Úgy érezte, hogy a piszkos, húgyfoltos ruhadarab nem csupán a papírdarabot mocskolta be, hanem az álmait is. Miközben hátrált, nem tudta levenni a szemét a dudorról, holott a levegőben lógó bőrszíj egy minden eddiginél kiadósabb nevelést ígért. Egy szempillantás alatt ismét kislánnyá vált, akit raportra hív az apja, hogy a földbe döngölésével hangsúlyozza a saját nagyságát. Ő csak azért verte, mert megtehette, Ferivel szemben azonban komoly bűnt követett el. Nem csak a pénzt titkolta el. Ennél sokkal súlyosabb dologra készült: el akarta hagyni, holott ő mentette meg.

Ágota visszalépett a konyhába. Feri nem sietett utána, komótosan lépkedett, azzal a hideg meggyőződéssel, hogy védtelen.

Melyikük döbbent meg jobban, amikor felkapott egy serpenyőt, és a férje fejéhez vágta?

Ágota újra egy álomba merült. Már nagyon sokszor elképzelte, hogy visszaüt, de idáig mindig megakadályozta egy benső tiltás. Hiába nyerhetett meg egy csatát, a háború felemésztette volna; most mégis ott állt Feri felett, aki a konyha kövén terült el a krumplipürében, ugyanott, ahol néhány pillanattal ezelőtt még ő térdelt. A férfi először eszméletlennek látszott, de aztán megmozdította a kezét, és remegő hitetlenkedéssel megérintette felhasadt ajkát, vérrel kenve össze az ujjperceit. Az egyik foga is letört, a nyelvével tapogatta a csonkot.

Ágota hosszú évek után most érezte először azt, hogy igazán él, de nem élvezhette ki a diadalt. Úgy nézhetett ki, mint egy kiéhezett útszéli örömlány, amint mohón az alsónemű után nyúlt. Majdnem sikerült neki, de Feri arrébb lökte, majd leszedte a herezacskójára tapadt szelvényt.

Ágota sápadtan figyelte, ahogy a szájába tömi, és lenyeli.

Az agyában vörös köd ömlött szét, amikor Feri vértől maszatos vigyorral felnézett rá. Aztán önmagát látta, ahogy Görögország egy tengerpartján fekszik, a bőre napbarnított, nyoma sincs rajta foltnak, az arca kisimult és mentes mindenféle borzalmas ránctól, a combja olyan feszes, akár húszéves korában. Úgy kapaszkodott ebbe az ábrándba, akár az asztalba, miközben ujjai elkeseredetten tapogatták a felületét. Gyorsan és észszerűen kellett cselekednie. A kép éles, tiszta volt, nem hagyhatta, hogy semmivé oszoljon, ezért habozás nélkül ragadta meg a hámozó kést, aminek az éle még mindig sárga volt a krumplitól.

Feri szeme elkerekedett, amikor belé vágta.  Megfogta Ágota vállát, és gurgulázva próbálta eltolni magától, a nő azonban egy tapodtat sem mozdult.

Ágota arra gondolt, hogy az egész olyan, akár a disznóvágás. Már látott felnyitott testű malacot, a férje pedig a nagy hasával pont olyan látszatott keltett, mint egy visítozó herélt, akinek lapátkezei patákká váltak a szeme előtt. Elég volt egyetlen, határozott és erős mozdulatot kifejtenie. Az izmok recsegve felnyíltak a penge mentén, amint egy hosszanti vágással felhasította Ferit, majd belé nyúlt azzal a félsszel, hogy nem maradt sok ideje, mert a szabadsága pillanatok alatt szétmállik a gyomorsavtól. Miközben kereste a gyomrot, elmosolyodott a hasonlattól, hogy az iszappakolás is pontosan ilyen meleg lehet. Még soha nem részesült benne, de a görög nyaralás alatt ezzel fogja jutalmazni magát, eltüntetve eltékozolt éveinek minden barázdáját. Csak akkor döbbent rá, hogy valójában egy emberben turkál, amikor Feri nyöszörögve kimondta a nevét. Ez volt az utolsó, érthető dolog, ami elhagyta a sápadt száját. Ágota nem törődött vele, könnyes vicsorgással kihányta bensőjének valamennyi tartalmát. Az, hogy ismét a kiterült férjét látta maga előtt, valójában csak növelte az elszántságát. Az ujjai még sebesebben cuppogtak az eleven levesben. A sors akarhatta ezt, győzködte magát, miközben sziszegve szitkozódott, mert nem találta meg azonnal a gyomrot, de aztán megakadt a szeme a világos kis zsákon a bordák alatt, és belevájta a kést. Az édeskés bűz egyre maróbbá vált, ahogy az szétrepedt a pengétől. Amikor beletenyerelt, egy pillanatig azt hitte, elnyeli őt is, és a sav leolvasztja a húst a csontjáról. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnie. Most az egyszer örült, hogy a férje elégedetlen volt a vacsorával.

Amikor kihalászta a papírdarabot, alig tudta megállni, hogy ne sikítson fel örömében, ám még nem győzedelmeskedett, mert a szelvényről a tinta már kezdett eltűnni. Papírért és tollért sietett, és leírt minden adatot róla, nem törődve azzal, hogy Feri mellett ott sündörög Buksi.

A kutya lehajtotta fejét a férfihoz, szaglászta őt, a torkából mély morgás siklott ki, amikor kivillantotta az ínyét. Megnyalta a kibuggyant bensőségeket, holott a férfi még élt. Feri reszketve próbálta eltolni magától az állatot, de a mozdulata egyszer csak félbeszakadt. Nem küzdött tovább, csak elborzadva nézte a saját halotti torát, ahogy Buksi ráérősen lefekszik melléje, a mancsa közé veszi a füstölgő, meleg bélkupacát, majd rágcsálni kezdi azt, farkasszemet nézve vele, mintha gúnyolná őt; akár a halál, ami hosszú percekig csak kerülgette. Ahogy oldalra dőlt a feje, utoljára az örömtáncot járó feleségét látta.

Ágota megkönnyebbülten felsóhajtott, miután minden adatot leírt. Semmi nem veszett el. Utána végignézett magán. Az ablakból beszűrődő lemenő napfényben a vér feketének hatott. Rá fog férni egy kiadós fürdés, de előbb fel akarta takarítani azt a mocskot, amit már nem lehetett emberi lénynek nevezni.

A fia rántotta vissza a valóságba, aki az ajtóban állt. A tekintete pont olyan döbbent volt, akár a férjéé, aki a fantazmagória ködén keresztül révedt rá, miközben trancsírozta. Csak most döbbent rá, mennyire kiköpött mása az egész megjelenése.

Mit művelt?

Tudta, hogy valami felfoghatatlanul szörnyűt követett el, de nem ok nélkül tette.

Szóra akarta nyitni a száját, meg akarta magyarázni.  A fia felé nyújtotta a kezét, ami sötéten ragadt a vértől, mire Lacika megperdült a tengelye körül, és a kijárat felé iramodott. Ágota agyában újra megszólaltak a szirénák. Senki sem érette volna meg, mi történt a mai napon ebben a házban. Még a fia sem tudta, hogy Fortuna rájuk kacsintott. A szerencsének ára van, azonban mindent jóvá és semmissé lehet tenni – pláne egy milliárd forinttal.

Adrenalin áradt szét benne, amikor felugrott a padlóról. Néhány szökkenéssel utolérte a gyereket, aki épp a kilincset ragadta meg.

Minden rendben! Ez csak önvédelem volt! Az apád meg akart ölni! El akarta venni az életemet, el akarta venni a jövőmet és a tied is! – öntötte el az agyát a rengeteg, racionális magyarázat, miközben az ujjai ráfonódtak a fiú csuklójára, és visszalökte az ajtótól, de a szavak mégsem találtak utat a valóságba, mert összegabalyodott a nyelve. Talán túlságosan elragadtatta magát, hiszen néhány perccel ezelőtt a legnagyobb igazságtételen esett túl, ezért nem tudta kontrollálni a mozdulatát sem, és Lacika is össze-vissza rúgkapált, ficánkolt, akár egy hal, így Ágota a falnak lökte…

…és a fia nem mozdult többé.

A nő elsodorta az arcába tapadt hajtincseket, amikor lepillantott a testre. Lacika füléből vér szivárgott.

Telefonálnia kellett volna.

Mégsem tette.

Senki nem értené meg! – igazolta önmagát ismét. A fáradtság majdnem ledöntötte a lábáról, de minden erejét összeszedve az ágyába cipelte a fiút, borogatást tett a fejére, a szekrénye mellé pedig egy pohár vizet, hogy csillapíthassa a szomját, ha felébredne.

A férjével csak másnap foglalkozott. A kamrába húzta, majd ráhajította a krumplis zsákot. Délután telefonált az anyósa, hogy látogatást tenne, de Ágota lebeszélte róla. A hazugság könnyebben csúszott ki a száján, mint várta.

– Ferit behívták dolgozni valami csőtörés miatt. Csak valamikor este fog hazaérni.

Szerencséjére váratlan látogatója nem akadt. A hétvége lassan telt, ezért görögországi utazási ajánlatokkal, cikkekkel és videókkal szórakoztatta magát, fél szemmel az órát figyelve, ami elhozza neki a megváltást.

Amikor hétfő reggel a mutató elérte a nyolcast, azonnal tárcsázta az interneten megadott telefonszámot. Gondosan előkészített mindent: az adatait, a bankszámlaszámot jól láthatóan egy papírra véste, ám egy örökkévalóságnak tűnt, mire az ügyintéző fogadta a hívását. Annyira izgatott volt, hogy bemutatkozni is elfelejtett.

– Szeretném átvenni a nyereményem! – hadarta.

A készülék másik oldalán álló nő flegma, végtelenül unott és gépies hangon reagált.

– Kérem, adja meg a szelvénye számát.

– Micsodát?

– A számot, ami a szelvényen található négyzetben szerepel.

Ágota szeméből potyogtak a könnyek. Minden lélegzetével megkönnyebbült. Buksi is ott lihegett mellette, úgy révedve rá, mint egy görög istennőre.

– Nulla, hat, négy, három, öt, egy.

Az ügyintéző ismét elnémult. Ágota hallotta a pötyögését, az elektromos vibrálást.

– Sajnálom, asszonyom, de ez a szelvény nem nyert.

…

– Honnan értesült a sorsolás eredményéről?

…

– Felhívom a figyelmét, asszonyom, hogy az internetes felületen szereplő számok a sorsolás után csak egy bizonyos idő eltelte után frissülnek. Valószínűleg a múlt héten kihúzott számokat látta. De ne keseredjen el! Az új fogadási idő már elkezdődött. Legyen ezúttal szerencséje!